Nóri

11.30-án voltunk ctg-n, akkor a szülésznőm is megvizsgált, 2 cm-re nyitva voltam. Elég fájdalmas volt a vizsgálat, mondta is B., hogy előfordulhat, hogy vérezni, barnázni fogok, ne ilyedjek meg, ez természetes, mert megpiszkálta egy kicsit odabent a dolgokat.
Jöttünk haza kocsival, beszéltem anyuval, mondta, hogy akkor készüljek fel, hogy este lehet megyek vissza... Én persze mondtam neki, hogy ugyan, ezzel akár több napot is ki lehet még birni.
Elégé elfáradtam, hazafelé beugrottunk még a T..coba is, meg anyunak is megvettük a szülinapi virágját, itthon már csak pihiztem szinte.
Este kitaláltuk, hogy társasozunk egyet a Vészhelyzet közben, jó volt, szokás szerint én nyertem mindet (Monopoli kártya).
Amikor lefeküdtünk aludni, félelem fogott el a szüléssel kapcsolatban, pedig eddig eszembe sem jutott, akkor meg majnem rettegtem...
10-11 óra között erősen egybefüggően elkezdett fájni a derekam, nem birtam aludni miatta.
Hajnalban elkezdett a derékfájás időnként jelentkezni gyenge mensis fájdalommal, ami reggel 6 órára már 4-7 percenként jelentkezett, elég erős görccsel, lábba sugárzó fájdalommal.
Az éjjel 1 percet sem aludtam, néztem milyen időközönként jönnek a fájások, 10-15 percenként pisilni jártam ki, akkor vettem észre a nyákdugó távozását is (ezt persze csak utólag tudtam meg, hogy az volt) és le is tusoltam, gondoltam hátha segit.
Hivtam a szülésznőt, hogy mit mond, egyből azt mondta, menjünk be a korházba, majd a kolléganők megnéznek és szólnak, ha akció van.
Hivtam anyut, hogy megyünk a korházba, apunak aznapra volt uh-ra időpontja, úgyhogy egyből mondtam nekik, hogy R. bevisz.
Pár perc múlva visszahivott, hogy apu visz, jönnek értünk.
A kocsiban már igazán nagyon fájt, el is feküdtem a hátsó ülésen, de nagyon kényelmetlen volt... :(
Kb. 8 órára értünk be a korházba, bementünk a szülőszobára, hivták a dokimat, aki szinte rögtön jött, megvizsgált, 3-4 cm nyitva voltam, a magzatburok kitüremkedve, mondta a bent lévő szülésznőnek, meg kellene repeszteni. Szülésznő is megvizsgált, burkot repesztett, a viz makóniumos volt, még jó, hogy repesztettek!!!!
Ezek után kimentem szólni anyuéknak, hogy burkot repesztettek, ma szülök...
Beültettek a vajúdóba, rámtették a ctg-t. Minden nagyon kényelmetlen volt, még az egyik tappancsot fognom is kellett, közben jött az egyik szülésznő, vénát keresett, beadta az antibiotikumot, majd hozta a rengeteg aláirni való papirt.
9 körül újabb vizsgálat, 5-6 cm nyitva vagyok...
Sajnos az összes szülőszoba foglalt volt, igy a vajúdóban szenvedtem tovább kb 10 óráig, mikor kitették onnan a kismamát.
Közben megjött a szülésznőm is, ő kisért be a szülőszobára, befektettek az ágyra, kaptam görcsoldót, újabb vizsgálat... 7 cm. Kérdeztem a dokim, szerinte mennyi idő, azt mondta, ha minden jól megy, 11.30-12.00 körül akár már baba is lehet. Mondták, hogy forduljak bal oldalra, legyen úgy 5 fájás, majd a jobb oldalamon is ugyanez. Ha R. nincs ott velem tuti nem csinálom, mert oldalt fekvésben sokkal rosszabb volt. Ilyenkor az időérzékem már teljesen elhagyott, olyan mértékű fájdalom volt ekkor már, hogy kezdtem önkivületi állapotba kerülni.
Jött újra a szülésznő, akkor már teljesen nyitva voltam, csak egy kis perem volt, amit kérésemre valami krémmel bemasziroztak, igy az is eltűnt. :)
Mondták, ha kakilási ingerem van, szóljunk. Lehet, csak a pszichém miatt, vagy már a kimerültségtől hogy legyek már túl a dolgon, de szinte egyből éreztem az ingert.
Hamarosan jöttek is a dokim és a szülésznőm vissza, megpróbáltuk, de akkor még magasan volt a kicsi fejecskéje, mondták, hogy akkor 3 fájásonként forduljak az egyik majd a másik oldalamra és ha érzem az ingert nyugodtan nyomjak.
Valamivel később visszajöttek, próbálkoztunk, de sajnos az 1 fájás alatti 3. nyomásra elmúlt a fájdalom, igy kötöttek be oxitocint. Sajnos az sem hozta meg a kivánt hatást elégé, igy a végén a drnő nyomást gyakorolt a pocakomra, a gyerekorvos az alhasamnál terelte szegénykémet, végül bejött egy másik doki is, ő is nyomta a hasamat... igy született meg 12.45 perckor a kislányunk.
Amikor olvastam napról napra a rengeteg szüléstörténetet, nem hittem el, hogy miután kibújik, a fájdalom teljesen elmúlik. Pedig tényleg igy van! Amint kijött a kis válla is, a fájdalom teljesen megszünt! :)
Mondanom sem kell, egyből felsirt! :)
Megtörölgették, rátették a hasamra és letakartak egy lepedővel minket. Akkor a fáradtságtől, kimerültségtől csak néztem és öleltem szegénykémet, fel sem fogtam, hogy már "külön" vagyunk.
Jöttek, elvitték fürdeni, R. ment vele, lemérték és az apja hozta vissza még törölközőben. Közben engem varrtak, na az meg inkább kellemetlen volt, mint fájdalmas (na jó, voltak részek, ahol fájt). A varrásban a legrosszabb az volt, hogy iszonyat távol volt a 2 kengyel (vagy mi) egymástól és nagyon nagy volt a terpesz. :(
Amikor engem rendbe tett a drnő, visszakaptam a mellkasomra a kislányomat, ott ismerkedtünk egymással. Bejött mami és papa is, persze felváltva, mert egyszerre csak plusz 1 ember lehetne bent, na jó, sokszor mi 3-4-5-ben voltunk bent a szülőszobán. Majd újra elvitték Nórit, akkor már levitték az osztályra, gyerekorvosi vizsgálatra.
Még kb 1,5-2 órát bent voltunk a szülőszobán, ugyanis az osztályon nem volt szabad ágy, pontosabban akkor készitették, igy mi ott irtuk az sms-eket, telefonálgattunk az örömhirrel... :)

Nem volt könnyű a szülés, mondta is a drnő, legközelebb az első fájásra rohanás a korházba. Olyan ütemben tágultam állitólag, mint egy többedszer szülő nő, ez volt a probléma is mert a méhem is nagyon elfáradt a végére.

Nagyon sokat jelentett, hogy R. végig ott volt velem!!!